Az életről azt gondolom, hogy egy egész életet betöltő film, melybe születéskor belecsöppenünk és halálunk alkalmával kisasszézunk. Ennek a filmnek mi vagyunk a főszereplői. Mi mindannyian főszereplők vagyunk. Mindenki egyenként és együtt. Az én és a mi szétválaszthatatlan, kölcsönös függés eredménye. Ezért egyre inkább arra törekszem, hogy maradéktalanul megvalósíthassam a célom a környezetemben, miszerint, úgy cselekedjek, hogy ne sértsem mások elért vagy várt boldogságát és eközben fedezzem fel a boldogságom.